MDF Felszabaditási Front!

 

Sokszor és sokan elmondták már: szomorú történet az emdéefé. A
tulipános párt addig bíbelődött Antall József örökségével, amíg a sok
szakadás, osztódás után Antall - nem tudni milyen - öröksége hűlt
helyén csak a selejt maradt. A davidovicsok, a herényi-görényik, a
csapodyk. Újabban az egykor szebb napokat látott tulipánt még egy
bokrosi bajusz is ékesíti. Azt azonban kevesen hitték volna, hogy
ferenc gyurcsány elhíresült egyház elleni kirohanását követve a
selejt-párt egyik darabja is belerúg majd az egyházba. Most ez
történt. Az elkövető neve: miklós csapody.

Mielőtt megnéznénk, milyen ámokfutással szennyezte az adventi
készülődést ez az mdf-selejt, vessünk egy pillantást magára az
ámokfutóra. Ki is ez a csapody?
Betegünknek van saját honlapja, mert azt hiszi magáról, hogy fontos
ember - www.csapody.hu. Az olvasók által messze elkerült honlapon
mindenféle fölösleges vacak megtalálható, köztük egy terjedelmes
önéletrajz. Ebből szemelgetek néhány részletet.

Az említett mdf-selejt 1955-ben született Sopronban. 1979-ben végzett
a szegedi egyetem bölcsészkarán történelem-magyar szakon. Miután
befejezte tanulmányait, szeretett volna Szegeden maradni, de -
önéletrajza szerint - ezt "a politikai rendőrség megakadályozta". Ezek
szerint csapody valamiféle ellenálló volt. Vagy mégsem? Az önéletrajz
ugyanis úgy folytatódik, hogy ugyanebben az évben, tehát 1979-ben a
Kulturális Minisztérium Irodalmi Főosztályára került, ahol "az ún.
vidéken szerkesztett irodalmi folyóiratok és a határon túli magyar
irodalom referense lettem". Furcsa mód működött ez a politikai
rendőrség: a nagy ellenálló friss diplomával minisztériumi alkalmazott
lehetett. Ilyen álláshoz jó ajánlólevél és politikai megbízhatóság
kellett - ezt mindenki tudja.

Harminc évvel ezelőtt tehát csapody az egyik kommunista
minisztériumban kezdi meg a fejlett szocializmus építését, mivel
azonban nem volt eléggé éber, ezért 1982-ben állítólag "politikai
okokból" munkahelyéről eltávolították. Ezt követően 1989-ig "az
Országos Széchenyi Könyvtár alkalmazottja voltam, kezdetben a
Nemzetközi Csereszolgálaton, később a Kutatásszervezési Csoportban".
Hét évig dolgozott ez a legény a nemzeti könyvtárban, s még azt sem
tudja, hogy a könyvtár névadójának nevét két "é"-vel írják: a nemzeti
könyvtárat ugyanis nem Széchenyi Istvánról, hanem annak atyjáról, a
könyvtár alapítójáról, Széchényi Ferencről nevezték el. Itt rövid
szünetet tartok, mert egy legendás történetet kell elmesélnem a kedves
Olvasónak.

Az 1990-es választásokon Csapody Miklós a főváros 15. számú
választókerületében indult az mdf jelöltjeként. A kampány idején
terjesztett szórólapján is azt híresztelte, hogy őt politikai okokból
üldözték, s csak a Széchényi Könyvtárban kaphatott szerény állást.
Magam is sokat jártam abban az időben a nemzeti könyvtárba, volt ott
egy rakás ismerősöm, ezért tudom: a könyvtár dolgozói föl voltak dúlva
csapody hazugságaitól. Ez a "politikai üldözött" ugyanis köztudottan
kutatói státusban dolgozott, tehát be sem kellett járnia a
munkahelyére. Többen azt is állították, hogy még a fizetését is házhoz
küldték. Ennyire üldözött volt szegény. Utálta is mindenki a
könyvtárban.

Na de haladjunk tovább az életrajzban. "1989 őszén, a politikai
változások közeledtével a Minisztertanács Nemzeti és Etnikai
Kisebbségi Titkárságának munkatársa lettem." A politikai üldözött
csapody tehát az utolsó kommunista kormány szolgálatába állt. Aztán
jött az 1990-es választás, s csapody képviselői mandátumot nyert az
mdf színeiben a főváros 15. számú választókerületében. A második
fordulóban - a visszalépéseknek köszönhetően - 58, 16 %-ot szerzett.
Azóta folyamatosan ott ücsörög a Parlamentben. De milyen eredményeket
ért el azóta?

1994-ben csapody már csak 42,3 %-ot kapott a második fordulóban, de ez
is elég volt a győzelemhez, mert az mszp és az szdsz is külön jelöltet
indított. 1998-ban csapody - 58,66 %-kal - ismét győzött
választókörzetében, igaz, ekkor már a Fidesz támogatásával. 2002-ben
negyedszer is diadalmaskodott - 52,09 %-kal -, szintén Orbánék
jóvoltából. Négy év múltán azonban változott a helyzet: miután ibolya
davidovics beintett a narancsos pártnak, odalett a fideszes támogatás:
2006-ban csapody csak 10,92 %-ot kapott, de országos listáról bekerült
az Országgyűlésbe. Két évvel később a 15. számú választókörzet
fideszes képviselője, Deák András halála után időközi választást
tartottak, s ekkor a fideszes hátszél nélkül induló csapody még
lejjebb ereszkedett: 2008. február 10-én mindössze 6,32 százaléknyi
voksot szerzett, miközben a Fidesz-KDNP jelöltje 70,80 %-kal
fölényesen győzött.

Végül még egy - témánkhoz szorosan kapcsolódó - adat csapody említett
önéletrajzából: "1979 óta, tehát Budapestre költözésem óta vagyok
tagja a római katolikus Budai Ciszterci Szent Imre Egyházközségnek".
Ezt jól jegyezzük meg, mert csapody adventi ámokfutásának ez a kulcsa.

S akkor most térjünk a lényegre. Advent első vasárnapját követő
hétfőn, november 30-án a napirend előtti felszólalások után csapody
sajtótájékoztatót tartott a Parlament Piros Társalgójában (így
szerepelt a meghívóban). Sajtótájékoztatójának már a címe is zengzetes
volt: "Miért hallgatnak a történelmi egyházak?" A teljes szöveget nem
idézem, az érdeklődő Olvasó elolvashatja a már említett www.csapody.hu
honlapon.

A szöveg első bekezdése így szól: "A Magyar Demokrata Fórum
megdöbbenéssel értesült róla, hogy a Jobbik országszerte mintegy 40
helyen állít kereszteket, és hogy ezeken a rendezvényeken szenteléssel
és beszéddel katolikus, református és evangélikus papok is szerepet
vállalnak." Megdöbbent tehát az mdf - olvassuk rögtön a felütésben. Ez
a csapody nem tagja az mdf vezetésének, egyszerű, mezei tag, ráadásul
az mdf hivatalos honlapján csapody szövege - jelen sorok írásakor -
nem szerepel. Akkor kinek a nevében beszél csapody? Tud erről az
ámokfutásról davidovics?

A megdöbbenést az okozta csapody fejében, hogy egyrészt a Jobbik
kereszteket állít, másrészt ezeken a rendezvényeken a keresztény
egyházak papjai, lelkészei is részt vesznek "szenteléssel és
beszéddel". Kereszt, szentelés, beszéd - mindez kárhozatos dolog
csapody szerint. Mintha gyurcsányt hallanánk.

A következő bekezdésben csapody már konkretizál, és a főváros XI.
kerületében - tehát csapody szűkebb pátriájában - szombaton megtartott
keresztállítást említi. Aztán idézi Böjte Csaba atya gondolatát, mely
szerint "aki faji alapon ítélkezik, nem keresztény", de az nem derül
ki pontosan, kiről-miről és mikor mondta ezt Csaba atya. Ezzel az
idézettel tehát nem foglalkozom, mert úgy került csapody szövegébe,
mint Pilátus a krédóba.

A tulipános képviselő szövegének harmadik bekezdését idézem: "Az MDF
meggyőződése, hogy a Jobbik kirekesztő, gyűlölködő, szélsőséges
politikája és akciói összeegyeztethetetlenek a Biblia lelkületével és
az egyházak tanításaival." Fogalmazzunk világosan: csapody
konkrétumok, bizonyítékok hiányában ítélkezik, megbélyegez, miközben a
Biblia lelkületére meg egyebekre hivatkozik. Álságos eljárás. Mélyen
keresztényietlen.

Azt is mondja később csapody, hogy minden hívő felelős azért, hogy
"példamutatással élen járjon a Szentírásban foglalt értékek
hirdetésében". Azt a Szentírás - illetve Jézus - nem tanítja, hogy
rágalmazásban kell élen járni. Sajnos csapody ezt teszi, lábbal
taposva a jézusi tanítást. Azt is mondja csapody, hogy nagy
jelentősége van annak, hogy "a közélet kérdéseiben" miként
nyilvánulnak meg az egyház tagjai, különösen papjai. Közeledünk
csapody ámokfutásának lényegi magjához.

Csapody folytatja a kenetteljes kioktatást. Szerinte "Krisztus úgy
újította meg az Ószövetséget, hogy a szeretet parancsát hagyta
örökül". A nagy-nagy katolikus csapodyból különös butaság buggyant
elő: Jézus nem újította meg a Jahve által Izrael népével kötött
szövetséget (ószövetséget). A katolikus egyház katekizmusa szerint "az
Ószövetség előkészíti az Újszövetséget, az Újszövetség pedig
beteljesíti az Ószövetséget". A katolikus tanítás szerint Jézus új
szövetsége az ő kiontott vérében köttetik meg, s ez a szövetség nem
Izrael kiválasztott népe és Jahve között jön létre. A jézusi szövetség
mindenkinek szóló meghívás: mindazok részei az új, jézusi
szövetségnek, akik követik őt. Az új szövetség tehát felváltotta a
régi szövetséget. Ennyit illetnék tudnia a katolikus csapodynak is. De
lépjünk is túl csapody "teológiai" marhaságán, mert a díszkeresztény
adventi ámokfutása most ér célba. Azt mondja ugyanis csapody, hogy
"rendkívül nyugtalanító, ha a szeretetet hitvallásuk középpontjába
állító történelmi egyház papjai ilyen rendezvényekhez adják nevüket".
Majd miután csapody kötelező érvénnyel kijelenti, hogy az egyházaknak
távol kell maradniuk a napi politikától, s az adventi kereszt
megszentelése sem lehet kampányesemény, irománya végén a magyar
katolikus püspökökhöz fordul: "Az MDF ezért arra kéri a Magyar
katolikus Püspöki Konferenciát, adjon világos iránymutatást a
szélsőséges megnyilvánulások megítélését illetően." Az írás utolsó
mondata is csapody szerénységéhez, mély katolikus lelkületéhez illő:
"Az adventi készülődés felemelő lelki egységet kovácsoló építkezés
legyen az egyházak számára". Szép, üres, felszólító mondat. Ez csapody
stílusának a lényege: a felszólító mód. Ő nem kér - parancsol.

A sok idézet után nézzük ennek az ámokfutásnak a velejét. Bár csapody
többször is a keresztény egyházakat - így többes számban! - említi a
szövegben, végül csupán a katolikus főpásztorokhoz fordul. Hogy azok
adjanak "világos iránymutatást" a szélsőséges megnyilvánulások
megítélésére. Az adventi keresztállításban mi a szélsőséges
megnyilvánulás? Ez nem derül ki csapody beteg lelkületet árasztó
írásából. Neki az a baja, hogy ezeket a kereszteket hosszú évek óta a
Jobbik állítja fel országszerte. Régebben nem volt baja a
keresztállítással - most azonban a beteg lelkű csapody "felfedezte",
hogy itt szélsőséges, kirekesztő, gyűlölködő pártpolitikai
kampányeseményről van szó.
Van azonban ezzel az írással egy nagy baj. November 30-án, hétfőn
hozta nyilvánosságra ezt a szöveget csapody. Miért nem korábban?

Hat nappal korábban ugyanis - tehát november 24-én - a Szent Imre
Plébánia honlapján (www.szentimre.hu), a "Figyelmedbe ajánljuk"
rovatban megjelent egy rövid hír, szó szerint idézem: "Idén is lesz
kereszt a Móricz Zsigmond körtéren, felállítására 2009. november 28-án
16 órakor kerül sor. Beszédet mond Csuka Tamás református püspök és
Ungváry Zsolt. Az adventi időszakban minden szombat délután 16 órakor
gyertyagyújtás lesz. Kezdeményezője idén is, mint a korábbi években a
Jobbik Magyarországért Mozgalom, reméljük, hogy motivációja az őszinte
keresztény elkötelezettség és nem hatja át semmiféle politikai
szándék, választási előkészület." Az idézett szöveg alatt feltüntették
a Jobbik - keresztállításra hívó - szórólapját. Azon még az szerepelt,
hogy az egyházakat Musits Antal esperes, lágymányosi plébános és Csuka
Tamás református püspök képviseli a rendezvényen. Időközben azonban
még egy katolikus pap csatlakozott a fenti két személyhez: Brückner
Ákos Előd, annak az egyházközségnek a plébánosa, amely egyházközséghez
csapody is tartozik. Hát ez csapta ki a biztosítékot csapodynál.
Megorrolt plébánosára, ezért a keresztállítás másnapján már a
katolikus főpásztoroknál mószerolja be Brückner Ákos Elődöt. Mert
csapody ámokfutásának a valódi célpontja nem annyira a Jobbik, hanem a
jeles plébános.

Brückner Ákos Előd nemcsak a kiemelten fontos szentimrevárosi
plébániát vezeti: a ciszterciek budai rendházának is ő a házfőnöke.
Brückner atya fontos személyiség, szavának súlya van. Aki ismeri őt,
tudja: Brückner atya nemcsak igazi "lelki" ember, hanem nagyon okos,
bölcs is. Ahogy mondani szokták: igazi karizmatikus személyiség.
Biztos vagyok abban, hogy Brückner atya nem fog reagálni csapody
ámokfutására. Mert egyrészt ő is tudja, hogy bolond lyukból bolond
szél fúj, másrészt Jézus szavaival ő is így fordulhat az ég felé
csapodyra gondolván: bocsáss meg neki Atyám, mert nem tudja, mit
cselekszik. Én azonban nem vagyok Brückner atya, ezért kívülállóként
nyugodtan leírhatom: példátlan eset, hogy egy magát katolikusnak tartó
személy a saját plébánosába rúgjon bele. Alantas politikai érdekből. A
közelgő kampányra kacsintva. S éppen az adventi időszakban. Ez az
ötvenes évek szelleme. Szégyen, szégyen, szégyen.

Bizton megjósolható, hogy a katolikus főpásztorok szintúgy válasz
nélkül hagyják csapodynak az emdéef nevében előterjesztett "kérését"
(amely inkább kioktatásnak nevezhető). Igazuk is lesz a püspök
uraknak, ilyen irományra fölösleges válaszolni. A csapody
választókörzetében élő keresztény hívők azonban jól teszik, ha ennek
az ámokfutásnak az emlékét jól elraktározzák az agyukban. A jövő évi
választáson biztosan megméreti magát csapody, s akkor majd díjazhatják
a szavazópolgárok mostani ámokfutását. Mert keresztény hívő nem
adhatja voksát olyan személyre, aki kirekesztő, gyűlölködő,
szélsőséges. Aki képes a saját plébánosába is belerúgni. Aki politikai
céljai érdekében még advent napjait is képes beszennyezni. Ilyen ember
csapody. Keresztény hívő tehát nem adhatja rá a voksát.