MDF Felszabaditási Front!

 A megújulás gátja(i)

Mi akadályozza az MDF támogatottságának növekedését?

2006-ban a MDF átlépte az 5%-ot. Ez hatalmas siker volt, hiszen az
akkor még jobboldalinak tartott pártnak hatalmas ellenszélben kellett
megküzdenie a választók bizalmáért. Emlékszünk még az Orbán féle
gőzhengerre, amely minden sunyi, alattomos eszközt bevetett az MDF
eltüntetéséért. Felhasználta az összelopott pénzből megteremtett
médiabirodalmát, vállalkozók százainak megfenyegetésével igyekezett
lehetetlenné tenni a támogatók szerepvállalását a Fórum sikerében.  Az
egyes képviselőjelölteket ígéretekkel (kivásárlással), fenyegetéssel
(Bagó - Romsics) igyekezett eltántorítani az MDF értékeinek
felvállalásától. Például Szabolcs Attila, jelenlegi budafoki
polgármester, aki a választás előtt néhány nappal jött rá, hogy nem
akar a jobboldal megosztója lenni, és megmérettetés nélkül lépett
vissza a Fidesz javára. A júdáspénz nem maradt el... Ez még akár
becsülendő is lehet Orbánban, még akkor is, ha néhány helyi Fideszes
ezt másként látja.
Nos, leszögezhetjük, hogy 2006 tavasza igazolta Dávid Ibolya elnöknek
és támogatóinak a stratégiáját, hiszen az MDF két kihagyott választást
követően ismét talpra állt és saját jogon jutott be az Országgyűlésbe.
De tudott-e élni az első forduló sikerével az MDF? A válasz sajnos
egyértelműen az, hogy nem.
Dávid Ibolya - jobbesetben - Orbán elleni gyűlöletétől vezérelve nem
engedte visszalépni az egyébként esélytelen jelöltjeit a Fidesz
javára. Rosszabbik megközelítés szerint a PC-s Somogyi Zoltán és
Gyurcsány Ferenc, tehát a balliberálisok markában vergődő pártelnök
parancsra cselekedett.  Az eredmény lesújtó, mondhatni tragikus
következményekkel járt.
Orbán Viktor úgy tudott kikecmeregni a magyarázhatatlan vereségéből,
mintha győzött volna. Az MDF pedig kvázi vereséggel fejezte be a
számára hatalmas sikert hozó 2006-os választásokat.
Beszélik, hogy az akkori dávidista elnökségben többen ellenezték a
döntést, pl. Makay Zsolt a jelenlegi választmányi elnök, az önként
távozó Boross Péter volt miniszterelnök, vagy az azóta kizárt Hock
Zoltán elnökhelyettes, Katona Kálmán akkori választmányi elnök és
Almássy Kornél alelnök.
Mint fentebb írtam, az eredmény lesújtó. Egy azóta is tartó
hitelességi válságot indított el, amely önmagát gerjesztő folyamatként
egyre inkább elszigetelte, elszigeteli a Fórumot saját politikai
identitásától, tradicionális választóitól, szellemi holdudvarától és
sodródik megállíthatatlanul a neoliberális, új baloldali eszmeiség
irányába. Kósáné Kovács Magda egykori MSZP-s idol mondta a Tocsik
botrány kapcsán, hogy ti. "nem elég annak lenni, annak is kell
látszani". S ebben rejlik a mai MDF csapda helyzete. A Pártot jegyző
két arc, Dávid és Herényi hiába tesz naponta kétségbeesett
bejelentéseket, hogy rajtunk kívül nincs a Hazában konzervatív
gondolkodású politikai erő. Hiába szajkózzák, hogy a Fidesz egy
baloldali, populista politikai formáció (amiben persze sok igazság
van), személyük oly mértékben használódott el, oly mértékben kopott
meg, vált teljesen hiteltelenné a választók szemében, hogy még az is
visszájára fordul, aminek előre kellene vinnie közös ügyünket.
Szomorúan be kell látnunk, hogy a két vezető már nem hívó szó. Nem
lehet velük megtölteni választókkal már egy kis szobát sem. Mára odáig
züllöttünk, hogy az MSZP-nek kell megakadályoznia, hogy közvádas
ügyben az MDF két ikonja elkerülje a rabosítást. Ott tarunk, hogy a
szétesett SZDSZ rothadó bázisából akarunk erőt meríteni. Joggal
vetheti fel bárki, hogy a szavazatnak nincs "szaga", és igaza is van,
hiszen hasonló kijelentéséért kárhoztattuk a régmúltban Font Sándort,
de... De a helyzet sajnos megváltozott.
Akkor még hitelesen tudtuk képviselni a Normális Magyarország
Programját. Mára az MDF a választók szemében egy botránypárttá
zsugorodott, amelynek a saját zavaros ügyein kívül nincs más
mondanivalója Magyarország jövőjével kapcsolatban. Mérhetetlen károkat
okozott Boross Péter távozása, a Frakció megszűnése, Pettkó, Hock,
Katona kizárása, Csáky távozása, a Pest megyei illetve a Fővárosi
frakciók megszűnése, szervezetek feloszlatása, önfeloszlatása stb.,
stb. Ilyen gyatra állapotban még nem volt az MDF.  2006-ban sokkal
jobb állapotban voltunk, mégsem lettünk volna képesek külső segítség
nélkül elindulni a választásokon. Bennfentesek szerint jó, ha 80-90
helyen képesek lettünk volna saját erőből jelöltet állítani. És most?
30-40 helyen? Ki tud mondani egy megyét, ahol önerőből erre képesek
vagyunk? Talán Hajdú-Bihar. Makay Zsolt talán meg tudja csinálni.
Talán. És a többiek?!?  Dávid Ibolya elnök asszonyunk éppen most
menekül el Tolnából. Úgy hírlik, hasonló döntésre jutott Herényi
elnökhelyettesünk is, aki Somogy megyét hagyja ott. Miért? Mi keresni
valója van Dávid Ibolyának az V. vagy a III. kerületben, vagy
Herényinek a VII.-VIII. kerületben? Ki fogja húzni Tolnát, Somogyot?
Honnét lesz 2010-ben ajánló szelvény? Az MSZP örül, hogy el tud
indulni, a Fidesz nyilván nem fog segíteni. Miért is tenné, mikor
Dávid, Herényi és az új titán Kerék-Bárczy ki tudja milyen stratégia
mentén naponta ha kell, ha nem kell, belerúg egyet a Fideszbe. Pedig
figyelhetnének az egyik gazdájukra, Somogyi főtanácsadóra, aki az UD
ügy - számunkra - egyre kínosabb fordulata óta már be is jelentkezett
Orbánnál és aki úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne ehhez a szennyes
ügyhöz... Aktivistáink nincsenek. Ahogy a megyei ellátmányok érkeznek,
vagyis inkább nem érkeznek, ahogy az EP cédulák kifizetése sem történt
meg, úgy tűnik, pénzünk sincs. Akkor? Honnét, hogyan?
Szomorúan, de meg kell ismételnem, hitelességüket teljesen elvesztett
vezetőinkkel, saját erőből képtelenek leszünk az indulásra. Ezt külön
köszönjük meg új "erős" emberünknek is, Szilassy Cézár Gábor "úrnak",
Dávid Ibolya új bizalmasának, IX. kerületi elnökünknek, aki akkor még
"Almássyistaként" kirobbantotta a cédula botrányt, és bemocskolta
jelöltünket, Dézsi Mihályt.
Mindeközben Bokros színrelépését sem tudtuk kihasználni, mert abban is
csak a már jól megszokott akarnokság volt tettenérhető. Meg sem
próbáltuk megértetni, elfogadtatni a tagsággal, a szimpatizánsokkal a
szerepvállalás okát, értelmét. Mondhatjuk persze, hogy a döntés
eredményt hozott, de éppen Somogyi elemzésében hallhattuk, hogy ha
nincs a Hock, Katona, Pettkó, Csáky féle cirkusz a választások előtt,
akkor két mandátumot is szerezhettünk volna. Vagyis a siker
tulajdonképpen fél siker, ami rajtunk múlott, illetve vezetőinken. Ez
a kudarc, fél siker, annak az erőszakos, ismeretlen motivációjú, mára
már nem csak a választók, hanem a tagság többsége számára is
követhetetlen politikai ámokfutásnak köszönhető, amit elnökünk
képvisel, és amit feltétlen szervilizmussal szolgál ki Herényi,
Kerék-Bárczy, Karsai, Csapody, Szilassy. Érthető, hiszen Herényinek a
szabadsága függhet tőle, Kerék-Bárczynak, Karsainak, Csapodynak a
megélhetése. (Ki is mondta másokra, hogy megélhetési politikusok?...)
Szilassy meg egyszerűen csak jó üzleteket akar csinálni.
E felületes helyzetelemzés végén fel kell tenni a kérdést, hogy akkor
mi a megoldás?
- Első lépésként vissza kell szerezni a megrendült hitelességet. Ez
nem megy másként, minthogy a hiteltelen vezetőknek háttérbe kell
húzódniuk. (Dávid, Herényi.)
- Teret kell kapniuk olyan új vezetőknek, akik nem "égtek" meg az
elmúlt időszakban, és akiknek van átjárásuk az elmúlt időszakban
eltávolított vagy önként távozott MDF-esekhez. Akik hitelesen tudják
képviselni a fordulatot, és képesek megszólítani az MSZP-t - Fideszt
elutasító választókat. Erre a szerepre még ugyan ismeretlen, fiatal,
de a belső pártharcokban igen aktív és tapasztalt Makay Zsolt és a
köré gyűlt - elsősorban - Hajdúból, Szabolcsból és Pest megyéből
származó fiatalok tűnnek alkalmasnak. Annál is inkább, mivel Makay
mindvégig szoros kapcsolatot tartott a botrányos tisztújítás alatt
Almássy Kornéllal és támogatóival. Sőt, az EP választások után is
hajlandóságot mutatott az Almássy - Hock szárnnyal való kiegyezésre
Dávid ellenében.
Beszélik, hogy mindent elkövet, hogy a Fidesz irányában is igyekezzen
a kapcsolatok fenntartását megőrizni, ennek érdekében rendszeresen
tájékoztatja Kósa Lajos Fidesz alelnököt az MDF belső folyamatairól.
Ugyanakkor - debreceni források szerint - kifejezetten jó, mondhatni
baráti kapcsolatokat ápol Oláh Lajos MSZP-s megyei elnökkel is. (A
megyében közismert hogy az utóbbihoz komoly üzleti kapcsolatok is
fűzik, bizonyos NFÜ-s pénzek elosztásában.) Az MDF jelenlegi
helyzetében olyan vezetőre lenne szükség, aki keveset beszél, de annál
többet cselekszik. Fontos körülmény, hogy hozzá lojális tagok alkotják
az Országos Választmány többségét, és maga mögött tudhatja Viniczai
Tibor alelnök támogatását is, és az Elnökségben is többséget tudott
szerezni.  Így sikerülhetett visszavernie elnökünk azon próbálkozását
is, hogy Ő, vagyis Dávid Ibolya dönthesse el az országos lista első 10
helyére kerülő jelöltek névsorát. Amely - legalábbis a zuhany híradó
szerint - ismét külsős, az MDF számára idegen személyekkel lett volna
feltöltve. (pl. Somogyi Zoltán, Hack Péter és HIT-es társaival.)
Miközben a munka dandárja, ahogy eddig is, a megyékre, a megyei
elnökökre hárul.
- A fentiek alapján megállapítható, hogy az a remény, hogy Dáviddal és
Herényivel sikeresen lehet részt venni a 2010-es választásokon egyre
inkább kétségesnek tűnik. Meg kell találni a tisztességes
visszavonulás, a háttérbe húzódás feltételeit. Fokozatosan át kell
engedni a kommunikációt a fiataloknak. Nekik kell hitelesíteniük - a
hitelüket vesztett arcok helyett - az MDF politikáját. Amennyiben ez
egyáltalán még lehetséges.
Összegzésként megállapítható, hogy a jelenlegi MDF-es arcokkal,
Dáviddal és Herényivel kevés esély nyílik a sikeres szereplésre.
Bokros segíthet, de nem csodafegyver. Somogyi helyzete bizonytalan, az
UD ügy további ügyészségi cselekményei kiszámíthatatlanok. (Fideszes
körökben rebesgetik, hogy esetleg őt is meggyanúsítják.) Így nem marad
más, mint a mielőbbi taktika kidolgozása a váltás előkészítésére, a
reintegráció megkezdésére, a párt dinamizálására.
Ezt a feladatot az MDF belső kínálatát figyelembe véve (amely lássuk
be önkritikusan, rendkívül szegényes!), csak Makay Zsolt és köre képes
elvégezni...
Magyarország, 2009-11-08,
                                                       Moral Capital