Ahogyan a legutóbbi elemzésben olvashattuk, most már tényként állapíthatjuk meg, hogy Szilassy Gábor Cézár MDF-es karrierje bevégeztetett. Lévai és segédei megcselekedték, amit megkövetelt, no, nem a Haza, hanem a Dávid – Somogyi – Herényi „dream team”. Írhatnánk: Dávid-Makay 1-0.
Írhatnánk, de még fel sem eszmélhettünk a katarzisból, már másnap, azaz csütörtökön poste restante meg is jött a kijózanító válasz Makaytól. Nem máshol, mint az eddig kizárólag Dávid házi újságjának számító Népszabadságban. Koronás főknek, igazi államférfiaknak fenntartott, kiemelten fontos helyen, a belpolitika főoldalán, a második oldalon, jól retusált fényképpel, Boss öltönyben, elegáns, minimum Armani szemüvegben, hogy ezzel is erősítse, hangsúlyozza Makay értelmiségi imázsát. Meg kell jegyezni, hogy a lap részéről ilyen személyes brand építő gesztusban Dávidnak nem volt része az elmúlt tíz évben egyszer sem. Az embernek persze furdalja az oldalát, hogy ha 2008-ban Almássy mögött mindenféle gonosz pénzügyi oligarchákat vélt felfedezni Dávid, most fel meri-e tenni azt a kézenfekvő kérdést, hogy Makay mitől, de még inkább kitől vagy kiktől lett ennyire fontos politikai személyiség, hogy ilyen kegyben részesül? Esetleg tud valamit az egyébként mindig jól értesült Népszabadság? Vagy bizonyos baloldali, liberális oligarchák döntöttek úgy, hogy megkezdik az előkészületeket Dávid lecserélésére? No de nézzük a tényeket. Elemezzük Makay nagyinterjúját, ami szokatlanul nyers, mondhatni durva figyelmeztetést fogalmaz meg Dávid részére.
Előzmények. Késő ősszel Dávid kiállt a nyilvánosság elé, és meghirdette a nyitás politikáját. Ezt követően hetente mutatott be olyan képviselő-jelölteket, akik azt lennének hivatottak szimbolizálni, hogy az MDF mennyire nyitott, befogadó párt, és ami ennél is fontosabb, hogy csak a Bokros programjának megvalósítására koncentrál (mivel az MDF-nek nincs ilyenje) s azt bárkivel hajlandó képviselni a Haza érdekében. Ez persze nem hozta meg a nagy áttörést, mivel csak meglehetősen lestrapált, kétes politikai figurákat tudott Dávid behálózni, akiknek már egyébként sem volt politikai jövőjük, s akik az elmúlt években számtalan pártban vagy azok környékén megfordultak már, de gyorsan kitelt a becsületük s kénytelenek voltak odébb állni.
A teljesség igénye nélkül: Debreczeni, aki meghalt volna Antallért, majd’ elájult Orbántól, hogy most éppen rajongva imádja Gyurcsányt, s persze egy kis apanázsért ápolta a kapcsolatot Dáviddal. A Gödöllő környékén meglehetősen rossz hírű Roszík. Vagy a kilencvenes évek közepén, még a szociáldemokraták köztársasági elnök aspiránsaként ismert Király, akivel 1998-ban már, mint az MSZP Bács-Kiskun megyei képviselő-jelöltjével ismerkedhettek a választók. S aki, egy 2007-ben vele készült interjúban arra a kérdésre, hogy mit gondol Antall Józsefről és Boross Péterről, csak annyit tudott válaszolni, hogy „passz”. Végül, a kecskeméti jolly joker, Szécsi, aki volt már fideszes polgármester, hogy utána rögtön az SZDSZ-MSZP színeiben próbáljon meg újrázni, de nem sikerült, mert a „Malom” ügyet nem tudta feledtetni a kecskemétiekkel, így jobb híján, Gyurcsány tanácsadó-testületében tűnt fel, hogy most az MDF-et erősíthesse.
Nos, ezen nyitás politikájának keretében Dávid bőkezűen osztotta az ígéreteket, vagyis a listás helyeket. Debreczeninek egyenesen az országos lista hatodik helyét kínálta fel. Bár, rossznyelvek szerint, ez nem volt teljesen önzetlen gesztus, mivel Debreczeni mostani istenítettje, Gyurcsány, jelentős adománnyal honorálta Dávid nagyvonalúságát. Köztudott, hogy hónapok óta folyik a küzdelem a listaállítás körül. Ismert, hogy Dávid - mivel nem bízik Makayékban – nagy késztetést érez arra, hogy a listát kizárólag hozzá lojális külsősökkel próbálja meg felhígítani, akik egy frakcióalakítást követően vakon követik politikai kalandorságában.
Kezdődött azzal, hogy Kerék-Bárczy felvetette – egy novemberi elnökségi ülésen -, hogy az Elnökség mondjon le Dávid javára az országos lista első tíz helyének meghatározásáról. A bizarr ötlet hamvába holt, mivel Makayék gyorsan átláttak az otromba trükkön, és erélyesen visszaverték a próbálkozást. Ezt követően Makay erőltette, hogy a 2009. december 12-i OV-n döntsenek a listáról. Ezt Dávid verte vissza, megfejelve azzal, hogy kísérletet tett Makay eltávolítására az OV éléről és egyben az Elnökségből is.
Dávid megpróbálta elérni, hogy bizalmi emberét, Somogyit nevezzék ki kampányfőnöknek, amivel teljesen marginalizálhatta volna Makayt és csapatát. Ezt Makay, felhasználva az OV-beli befolyását, megakadályozta. Emlékezhetünk Somogyi mellébeszélésére, miszerint azért nem lett kampányfőnök, mert az MDF-ben az a tradíció, hogy párttag a kampány irányítója. Az MDF-ben már az Alapszabályt sem tartják be, nem hogy a tradíciókat… Majd jöttek a szervezet megszüntetések, amelyeket hol Makay, hol Dávid erőszakolt ki, attól függően, hogy melyikük remélt többlet befolyást a szabálytalan felszámolásoktól az OV-ban. A felek láthatóan nem bírnak egymással, láthatóan egymás gyűlölt foglyai, miközben teljesen lebénítják a pártot is. A küzdelem legújabb fordulata, hogy a január 6-i maratoni elnökségi ülésen - melyre Bokrost is segítségül hívta Dávid -, Somogyi kampányfőnökségét még is csak lenyomták Makayék torkán. (Ennyit a tradícióról…) Valamint, meghökkentő(?) fordulatként, Herényit a budapesti területi lista második helyére jelölték. (Erről majd később.) Az embernek az az érzése, mint ha a ’70-es évek nagysikerű mozi filmjét forgatnák újra, A Taxi Driver-t, csak itt nem autókkal mennek egymás ellen, hanem puszta ököllel.
Ebben a forgatagban tekinthetjük mérföldkőnek Makay január 7-i, exkluzív nagyinterjúját, amely szakítva az eddigi gyakorlattal, kivitte a nyilvánosság elé, az elkeseredett belső szembenállás tényét. Világossá téve ország-világ előtt, hogy hiába zárták ki Almássyt és híveit, hiába törölték Hockot, Katonát és Pettkót, utálták el Boross Pétert, számolták fel a parlamenti frakciót, szüntettek meg több tucat szervezetet, az MDF-ben akkor sincs béke. Makay világosan megüzente az interjúban Dávidnak, hogy ne ugráljon, mert a többség ő, vagyis Makay mögött van, szkanderozhat ugyan a pártelnök, de a karjában nincs erő.
Szinte kérkedett vele, hogy júniusban az ő kezében volt Dávid sorsa, hogy a saját tehetségtelen verőembereit vitte be az elnökségbe, hogy Herényinek is ő kegyelmezett meg, miután a törvénytelenül megismételt választás során „beengedte” Herényit az Elnökségbe. (Miközben az OGY-t megelőző nap még Almássyékkal arról alkudozott, (jelentette a Magyar Nemzet) hogy mennyi pénzért lett volna hajlandó Dávidot elárulni…) Pökhendien odaveti, hogy ő is volt már kampányfőnök, csak azt felejti el hozzátenni, hogy ez a 2006-os önkormányzati választásokkor volt, amikor is az MDF 2,8 %-ot ért el.
De a lényeg, hogy világossá teszi, nélküle nincs MDF lista, nélküle nincs osztogatás, világosan meghatározza a prioritásokat, egyértelművé teszi, hogy Dávid súlytalan, komolytalan, nem kell vele érdemben számolni.
Számolni…? Csak nem a támogatóknak üzent? Csak nem arról szól a történet, hogy a szponzori pénzek, melyek eddig Dávidnál, Herényinél landoltak, a jövőben nála jobb helyen fialnának? Ki tudja?
De érdemes odafigyelni arra a leheletnyi finomságra is, ahogyan elhárítja magától Dávid mocskát, a CD ügyet. „Tisztességes (sic!) párttagként maximum azt tudom megfogalmazni, hogy vakon hiszek az elnököm ártatlanságában.” Nem tudja, csak hiszi. Hiszen ő, a fiatal politikus még nem tud eligazodni a nagyok csúnya játékában, ezért vakon hisz az elnökének az ártatlanságában. (Mint óvodás az óvó néninek.) Annak az elnöknek az ártatlanságában, akit a korábbi mondataiban súlytalan páriaként mutat be.
Csak ne hazudna ilyen szemérmetlenül. Pl. a TT-ről. „A társaságról én is annyit tudok, mint ön…”- mondja az újságírónak. Hihetetlen. Az embernek átutalnak havi egy milliót, és még csak meg sem kérdezi, hogy kik vagytok? Mire ez a bőkezűség? Ez igen. Ilyen egy óvatlan fiatal politikus. Az ártatlan.
Vagy az SZDSZ-ről. „… a rossz SZDSZ-kormányzás és a népszerűtlen SZDSZ-es személyek keresztjét az MDF-nek átvállalni nem lehet.” S miért nem tárta a széles nyilvánosság elé, hogy hetek óta intenzív tárgyalásokat folytat Herényivel együtt Mesterházy Ernővel, az SZDSZ szürke eminenciásával a közös indulásról? Miért nem avatta be a nagyérdeműt, - ha már így kitárulkozott – abba a körülménybe, hogy az SZDSZ egész Budapestet követeli magának, és hogy a közös budapesti lista vezetőjét Fodor Gábornak hívnák, aki egyben ősszel közös főpolgármester-jelölt lenne? Vagy ez is a fiatal politikus naivitása? Vagy az interjúból sütő erőfitogtatás esetleg az SZDSZ-től remélt jelentős támogatás célállomásának meghatározását szolgálta?
Az interjút olvasva megállapítható, hogy Dávid méltó ellenfélre talált a pártban. Makay már nem a rendszerváltás idealistái közül került ki, ahogy Dávid sem. Ő –Dávidhoz hasonlóan – ideák nélküli szatócs, aki a vevőiben csak a megkopaszítandó áldozatot látja.
Izgalmas lesz a folytatás.
Magyarország, 2010. január 7-én
Az elemzést készítette: Moral Capital
