In memoriam Magyar Demokrata Fórum
Az elmúlt hetek lázas találgatásai és kétségbeesett hazudozásai után lassan kezd tisztulni a kép. A nagy köpönyegforgatók, Dávid, Herényi, Makay és a – saját szavaival – megélhetési politikus Csapody már nem tagadják, hogy megtörténik az elképzelhetetlen.
Az MDF végleg elköszön a konzervatív politikai családtól, hátat fordít jobboldali eszményeinek, megtagadja identitását, az emlékeiből végérvényesen kitörli a múltját s magára ölti az új jelmezt, melyet most már olyan liberális, baloldali szabók fércelnek a számára, mint a frissen igazolt, vagy bizonyos körök által küldött Bokros Lajos, vagy épp az elnyűhetetlen Gyurcsány Ferenc. Nem is beszélve az ultra liberális Somogyi Zoltánról, aki éveket dolgozott - jó pénzért - a projekten. Náray Tamás, a neves divattervező majd az új kosztümöt fogja készíteni a kézfogóra Dávidnak.
Természetesen a vőlegény sem akárki. Jó családból való, az SZDSZ díszes famíliájának a feje, a politika új kis csillaga, Retkes Attila. A hozomány sem rossz. Az elmúlt nyolc év kormányzásból összelopott, és a süllyedő hajót elhagyó egykori SZDSZ potentátok által jobb időkre elvermelt, hátrahagyott milliárdokból telik majd a kampányra is. Csak nehogy aztán a tolvajt lopják meg, mert erre komoly igény mutatkozik az MDF-ben, biztos, ami biztos alapon. A Dávid, Somogyi és Makay által teljesen szétvert, lezüllesztett, szellemileg kiüresített MDF képtelen önállóan megbirkózni a jelöltállítással. Az ajánlószelvény-gyűjtés réméről - amely ott tornyosul rémálmaikban - nem is beszélve. Hőseink próbálkoztak a hivatalos, Lendvai féle MSZP-vel is, de azok is az életükért küzdenek, no meg ismerik a kisgömböc meséjét. Miután látták, hogy Dávid politikai hulladék újrahasznosító vállalkozásba kezdett, s csak úgy ontja magából az elhasznált, de általa „újra futózott” politikai múmiákat, s feltartóztathatatlan tatár hordaként, kezd egyre mélyebbre betörni az MSZP szavazói bázisába, ajtót mutattak nekik. Rengeteg pénzt, védelmet (mentelmi jog fenntartása), Dávid népes családjának sok pénzszerzési lehetőséget, (bajai öböl kotrás, filmforgatás) Somogyinak több százmilliós állami megrendeléseket biztosítottak, de be kellett látniuk, hogy a hála (Dávidéknál sem…) politikai kategória.
Más a helyzet az MSZP informális vezetőjével, Gyurcsánnyal. Ő stratéga. Ő lát fantáziát az új baloldali, liberális alakzatban. Legalábbis a maga számára. Kellően sok pénzt halmozott fel ahhoz, hogy kockáztathasson. Híresztelik, százmilliót áldozott azért, hogy bizalmi emberének, Debreczeninek bejutó helyet szorítson Dávid az MDF listáján. Ha a befektetése elvész, akkor sem kell elköltöznie a Szemlő utcai villából, mondjuk Katus mamához a pápai panelba, hisz marad bőven pénze ahhoz, hogy még az unokájának se kelljen nélkülöznie. Amennyiben sikeres lesz a vállalkozás, akkor ennyivel nő az esélye a nagy politikai visszatérésre.
Így a kisgömböc Dávidnak más vadászterületet kellett keresnie csillapíthatatlan politikai éhségének a kielégítésére. Keresés közben belebotlott az elkóborolt egykori kisgazdába, aki immár nyolcadik éve aggódik a politika, számára légüres terében a vidékért, - a vidékiek legnagyobb örömére – eszköztelenül. Aki hibernált állapotában, nyolc éve folyamatosan abban reménykedik, hogy egyszer csak eljő a mesebeli herceg(nő), s csókot lehelve kisgazda, akarom mondani vidékpárti homlokára, megszabadítja az átoktól, s ismét az ország míves házában aggódhat a vidékért (a vidék legnagyobb rémületére). Így történt, hogy Dávid csókjával életet lehelt a vitéz Bánk Attila hibernált testébe, s hogy felmelegítsék gémberedett végtagjait, azon mód - Herényi és Makay társaságban – egy belvárosi melegbárban vettek magukhoz némi szívmelegítőt. Dávid, miután elnyelte a vidékért aggódó egyszemélyes pártot, éhségét némileg csillapítva, újult erővel vágott neki az ismeretlennek, hogy megtalálja az ő talpas – még becsapható - seregét, melynek segítségével bevehetőnek véli a parlament neoklasszikus épületét. Talán a mai napig sem vette észre, hogy azt az utat, melyen jár, évekkel ezelőtt jelölte ki számára Somogyi, aki az útjelző és tájékoztató táblákat úgy helyezte el, hogy Dávid bármerre is induljon is el, csak a liberálisokhoz tudjon eljutni. Az apokalipszis közeleg, hiszen a hírek arról szólnak, hogy a frigy napokon belül megköttetik. Dávid már megkapta a megyei elnököktől a felhatalmazást az MDF felszámolására, vagyis a feltétel nélküli kapituláció megkötésére. Retkest is felhatalmazta sáska természetű népe, hogy az általuk tarrá pusztított otthonuk helyett foglalja el a Somogyi által kijelölt új hazájukat számukra.
Dávid és Makay, mondanunk sem kell, azzal érvelnek a megyék fatalizmusba hajló elnökeinek, hogy az MDF megállíthatatlanul tör előre Bokrossal, most már Somogyival is, hiszen ő lett az újdonsült kampányfőnök, - így már két liberális vezeti az MDF-et – s a Capital Research természetesen már 15%-on méri az új alakzatot. Nyilván elindult az újsütetű demokraták szeme előtt a dollárszámláló, hogy talán így még nekik is juthat valami kis konc a nagyok asztaláról és az elemi óvatosságot félredobva, birkák módjára adták meg magukat a sorsuknak. Értékekről azért nem érdemes írni, mert sajnos az már régóta hiánycikk az MDF-ben. Akiben még van ilyen, az meg titkolja, mert ez már nem „trendi” a Normális Magyarországért pártjában.
Senkinek nem volt bátorsága feltenni azt a triviálisnak tűnő kérdést, hogy ha az MDF lesz liberális, és nem az SZDSZ jobboldali, akkor hogyan lehet az, hogy mégis az MDF kebelezi be az SZDSZ-t? A válasz pedig banális: sehogyan! Mert nem az SZDSZ vált identitást, nem az SZDSZ kerül új politikai családba, nem az SZDSZ-nek kell feladnia liberális eszményeit, a szemétbe dobnia értékeit, nem az SZDSZ-nek kell kitörölnie a múltját. Egy SZDSZ tag mindössze annyit fog érzékelni, hogy új vezetői vannak, Somogyi és Bokros személyében. De még ők sem újak, hiszen Somogyi SZDSZ tag is volt, képviselőjelöltjük is volt, Bokros az ő kormányuk pénzügyminisztere volt. Az SZDSZ mindössze egy új esélyt kap, új vezetőket, hogy folytathassa parazita ámokfutását. Az SZDSZ mindössze lecsúszott az MDF nyelőcsövén, hogy belülről falja fel azt.
És mit kap az MDF? A párt semmit. Az MDF osztályrésze, az esemény, politológiai értelmezésben a megszűnés. Az MDF magát az Alapszabályában mint európai keresztény, konzervatív pártot definiálja, amely fontosnak tartja a nemzeti tradíciókat, a hagyományok ápolását. Hitet tesz a család, mint a legfontosabb közösség és személyiségformáló érték mellett. Holnaptól a tolerancia jegyében fel fogja emelni a szavát a drogtörvény liberalizációjáért, az egyházi intézmények állami támogatásának csökkentéséért, az új szekták (pl. Hit Gyülekezete) elismerésének növeléséért, az egyneműek házasságának törvényi garanciájáért, a nyitott házasság propagálásáért, a házasság intézményének devalválásáért, a határon túli magyarok iránti felelősségünk elfojtásáért, nemzeti önazonosságunk tompításáért. Az MDF küzdeni fog mindazon liberális törekvésekért, melyekre úgy tekintett az elmúlt húsz esztendőben, mint deviáns, a közösséget, a nemzetet romboló jelenségekre.
Akkor még önérzetes párt volt az MDF, volt még benne felelősség, hitt az eszményeiben, voltak álmai egy szebb, jobb, élhető országról. Mára néhány gyengeképességű, akaratgyenge, az alázatot hírből sem ismerő vezető játékszere. Nekik megéri. Nekik semmi sem drága személyes túlélésükért. Némelyikük a mentelmi jogért remeg (Dávid, Herényi, Somogyi), mások csak a bödönhöz akarnak hozzáférni (Makay). Ennyi. Ennyit csak megér az MDF? Meg. Legalábbis az SZDSZ-nek. Hiszen ilyen olcsón új hazát még senki sem vett magának. Nem volt versenytárgyalás, licit sem volt, csak végkiárusítás.
S ha valaki azt hiszi, hogy a történetnek itt vége van, az téved. Afrikában, a Serengeti síkságon gyorsan terjed a halálhír, tort ülhetnek a keselyűk és a szavanna más „takarítói”. Ebben a történetben sincs ez másképpen. Beszélik, hogy a milliárdos Kapolyi, az Eocén program atyja, a szovjet államadósságot magának lebontó MSZDP elnök is bejelentkezett egy mandátumért, jól mutatna a vitrinben, tán „ócsón” megszámítanák, elvégre most már barátokkal kell üzletelni, s különben is, minden eladó, hiszen végkiárusítás van. Siessen hát mindenki, ha van elég pénze, hátha neki is jut még valami.
In memoriam Magyar Demokrata Fórum.
Született 1987-ben. Lelkét visszaadta a Teremtőnek 2010-ben. Születésénél reformkommunisták bábáskodtak, felnevelését konzervatívok vállalták magukra. Halálánál kommunista és liberális reformerek serénykednek.
Nyugodjék békében.
Magyarország, 2010 januárja
Készítette: Moral Capital
