(avagy mivel sikerült ismét felhívni magunkra a figyelmet)
Három héttel ez előtti írásomban annak próbáltam utána járni, hogy mik
illetve ki vagy még inkább kik azok, amik és akik gátjai az MDF
kibontakozásának, gyarapodásának.
A számtalan visszajelzés (e-mail) azt bizonyította, hogy gondolataim
értő, mi több; megértő fülekre talált tagtársaink körében.
Az elmúlt három hét (fájdalom!) igen termékeny volt az MDF számára.
Azt is írhatnám, hogy "botránypárthoz" méltóan dübörögtünk a médiában
és hál' Istennek nem is került minden ki a nyilvánosság látókörébe.
Akkor vegyük számba az elmúlt hetek történéseit, amelyekre egy
becsületes MDF-es nem lehet büszke.
1./ Dávid Ibolya elnök asszony részt vett Solymosi Frigyes
akadémikusunk könyvbemutatóján a Gellért Szállodában. Ez nem egy
önálló program volt, hanem a Konrad Adenauer -, a Hanss Seidel
Alapítványok valamint a Nemzeti Kör által a kormányváltás lehetőségét
elemző - konferencia keretében került sor, melynek előadói Boross
Péter miniszterelnök úr, Tölgyessy Péter, Kádár Béla és Balog Zoltán
urak voltak.
A konferencia végén, de még a könyvbemutató előtt, a hallgatóság
tehetett fel kérdéseket. Így merült fel az MDF balratolódása, az
MSZP-vel és az SZDSZ-szel történő mutyizása, a Fidesszel szembeni
ellenségessége. Tekintettel arra, hogy az előadók (Boross Péter
sem!...) nem érezték magukénak a kérdést, ezért Osváth György
levezető, a vendégek között helyet foglaló Dávid Ibolyára nézett, hogy
válaszol-e a kérdésre. Bár ne tette volna. Elnökünk, a tőle megszokott
Orbán-fóbiájától vezérelve azon mód lekommunistázta azt a kormányt,
melynek Ő maga is tagja volt, többek között MSZMP-s múlttal vádolta
meg név szerint Martonyi Jánost, Gógl Árpádot, Stumpf Istvánt, stb.
Ami ezután következett, az jól példázza, hogy hol is tartják számon az
MDF-et és annak vezetőjét. Fütty, durva bekiabálások, ("Ne hazudj!
Fogd be a szád! Hagyd abba!") vagyis botrány. Dávid Iboly nemkívánatos
személy a kormányváltást akaró jobboldalon és vele együtt lassan már
az MDF sem.
2./ "Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik" - skandáltuk
gyermekkorunkban. Ez jutott eszembe, amikor azt olvastam, hogy az MDF
új titánja és egyben Dávid Ibolya üdvöskéje, a PC-s Somogyi Zoltán az
elmúlt években a Gyurcsány féle NBH-nak volt az udvari elemzője. Ezzel
még nem lenne baj, hiszen a pénznek nincs szaga, ezt már tapasztaltuk.
A baj azzal van, ha ezen elemző cég döntő befolyást szerez egy
parlamenti ellenzéki párt - esetünkben az MDF - stratégiájának
alakításában. Ekkor az ember elkezdi górcső alá venni az elmúlt évek
"bundagyanús" politikai döntéseit. Elkezd azon tűnődni, hogy kinek
volt érdeke kierőszakolni, hogy ne lépjünk vissza 2006-ban a hozzánk
hasonlóan szintén kormányváltást hirdető, nálunk esélyesebb
Fidesz-KDNP-s jelöltek javára. Ezzel lemondva több polgármesteri
megbízatás lehetőségéről (pl. Győr!). Kinek a gazdasági érdeke
motiválta az MDF-et, hogy az elmúlt három esztendőben egy
Gyurcsány-Orbán vitában mindig az MSZP mellé álljunk? Miért kellett
folyamatosan a Fidesz ellenzéke dicstelen szerepet alakítanunk? Ki
húzott hasznot abból, hogy 2008-ban az MDF Frakció megszavazta az
adótörvényt és ezzel megmentette Gyurcsány Ferencet a bukástól? Mely
minisztériumoknak elemzett vagy adott tanácsot még a PC? Ezen
szívélyes és gyümölcsöző kapcsolatnak van-e köze a lehallgatási
botrányhoz? Honnét származik a CD? Ki kérte - kapta és vitte el Dávid
Ibolyának? Kérdések, kérdések, melyek lehet, hogy rágalmakat
sugallnak. De mégis. Felettébb kínos, ha egy magát ellenzéki pártnak
deklaráló politikai erő stratégiai tanácsadója, zsíros üzleteket
bonyolít a kormány titkosszolgálatával... Arról nem is beszélve, hogy ez
a kampány során mennyi kárt fog még okozni az MDF-nek!
3./ Dávid Ibolyát szembesítették, hogy hamis CD-vel házalt
ország-világ előtt. Blamázs, kínos, megszégyenítő. Ettől kezdve
minden, amit eddig mondtunk, tettünk hiteltelen, hazug. Még akkor is,
ha igaz. Pető Iván mondta a hírhedt Tocsik ügy kapcsán Suchman
miniszter vonatkozásában: "Ha tudta, azért kell távoznia, ha nem
tudta, azért"... Ezek után Elnök Asszony bármit is mond a lehallgatási
ügyben, a vélemény akkor is az lesz, hogy hamis CD-vel operáló csaló,
aki bármire képes, hogy elnöki mandátumát megtartsa. Arról nem is
beszélve, hogy az ellene folyó rágalmazási perek ítéletei szinte előre
borítékolhatóak, különösen úgy, hogy az UD ügy MDF-s vonatkozásában
nyakig sáros Somogyi Zoltán - saját irháját mentendő - Stumpf mellett
vall Dáviddal szemben a Bíróságon.
4./ A napokban volt Debreczeni József könyvbemutatója, stílszerűen a
Pallas Páholyban, ami közismerten MSZP-s találkozóhely. Abban nem
formálnék véleményt, hogy Debreczeni könyve mennyire hiteles az előző
Orbán könyv tükrében. Arról sem értekeznék, hogy Jóska
Gyurcsány-imádata talán csak Gréczy Zsoltéhoz mérhető. De arról már
van véleményem, hogy a laudációt Dávid Ibolya nem mással, mint Kuncze
Gáborral tartotta. Igaz, volt hiányérzetem, mert én még el tudtam
volna képzelni Lendvai Ildikót és esetleg Bauer Tamást is a méltatók
között. Mind ezt akkor, amikor a magyar sajtó attól hangos, hogy
Kuncze Gábor, és a nemesen konzervatív Horn Gábor is az MDF-ben kíván
politizálni, persze bejutó listás helyen, na persze csak akkor, ha ez
a politika egyáltalán eredményez mandátumot. Tényleg azt hisszük,
hogy ha beállunk a rablott javaikat féltő huhogók, nácizók, fasiszta
veszélyt vizionálók közé, az támogatottságot fog eredményezi?
2002-ben lehetett Kövérrel "kötelezni". 2006-ban segítségül lehetett
hívni Kende Pétert. 2010-ben ezek már hiteltelen, avítt
sztereotípiák, nem hívószavak. Mint láthattuk, még Putyin is úgy
számol, hogy a következő ciklusban Orbánnal kell együtt dolgoznia. A
hibás politikai helyzetértékelés és az arra épülő rossz stratégia nem
bűn, hanem megbocsájthatatlan hiba. Ha csak nincs olyan (gazdasági)
érdek, amit mi nem ismerünk. Főhősünkről, a mi Jóskánkról meg csak
annyit, hogy az elmúlt években az MDF kontójára húzott havi több
százezer forintot az MTI Tulajdonosi Tanácsadó Testületében, miközben
ott vigyorgott Gyurcsány szervilis fanjai között. Ez ám az ütős HR
politika.
5./ Bokros Lajos az MDF miniszterelnök jelöltje. Éljen?!? Senkit nem
lepett meg a bejelentés, hiszen az EP választások után ez szinte
törvényszerű volt. A mód, ami meglepő volt. Hiszen a bejelentést
megelőző két-három hétben nem is volt elnökségi ülés. Ennek ellenére a
döntés természetesen egyhangú volt. Ahogyan annak lennie kell. Vita
sem volt, ahogyan elnökségi ülés sem. Hacsak nem döntötték el már
nyáron, csak eddig titkolták. Mire ez a nagy sietség? Csak nem a PC
körüli egyre zavarosabb hírözönnek, vagy Elnökünk hamis CD-vel történt
lebukásának van köze hozzá? Esetleg a Stumpffal szembeni bírósági
ítélet tette ennyire sürgőssé a bejelentést, nehogy a "madár"
elrepüljön máshova? Mondván, hogy nem erre szerződött? Ezt már nem
viseli el a szakmai hitelessége? Esetleg a HIT-sek elégelték meg a
tesze-toszaságot? Bár a bejelentés komolyságát jól mutatja, hogy
ebben az időben szivárogtatták ki, hogy a mi Lajosunk éppen öröklakást
vett Brüsszelben. Gondolom, a kiváló képességű Kerék-Bárczy
Szabolcsnak, Bokros havi 1 millióval dotált asszisztensének, Dávid
táskahordójának, az MDF rettenthetetlen szóvivőjének, az MDF
befolyásos elnökségi tagjának sikerült koordinálnia a kommunikációt.
Az a baj, hogy már a látszatra sem adunk. Már csak a pillanat
hazugságait akarjuk túlélni.
6./ Debrecen. Makay hadúr végvárában is repedeznek a várfalak. Úgy
tűnik, felül kell vizsgálnom "lelkesedésemet" a kissé koravén
machinátorral kapcsolatban. Be kell látnom, hogy csak(!) hátulról
mellbe szúrással nem lehet az MDF kátyúba került kerekét kirángatni a
sárból. Ennél, úgy tűnik, azért több kell. Szinte felfoghatatlan, hogy
Kálmánné Szabó Katalin városi elnököt miért kellett kinyírnia. Nála
elkötelezettebb, hűségesebb MDF-es kevés született a Hajdúságban. De
úgy tűnik, a mi kis Biberachunknak ez is kevés volt, vagy esetleg
túlságosan is sok. Az elvszerűségből a tisztességből a becsületből.
Legutóbb még azt hittem, hogy behízelgő modorával sikerül a látszatot
fenntartania Kósáékkal, de ezek szerint már azok is átlátnak rajta,
mint az ablaküvegen. Így nehéz lesz a jó eredményeket prezentálni a
megyében. Ahogyan a nagy fogadkozások ellenére nagy kudarc volt az EP
ajánlószelvény gyűjtés is Hajdú - Biharban. Ki látta a nagy mellénnyel
vállalt 10.000 db. ajánlást? Jó, ha 3.000 db volt, s annak is jó része
a HIT-esektől! Talán szimbolikus a debreceni fideszesek döntése,
üzenet lehet az ország többi önkormányzatának is. Eddig és nem tovább.
Köszönjük MDF. Mások meg Makay elnök úrnak köszönhetik.
7./ Még mindig Debrecen. Nemrég Debrecenben tartotta az Elnökség,
kibővített ülését. A napvilágot látott nyilatkozatok teljes egységről,
harmóniáról, egyetértésről szóltak. Erre a hírre minden MDF-es
mérhetetlenül megkönnyebbült. Ez volt a "média smile". De mi történt
valójában Debrecen sokat látott városában? Már a hely is sok mindent
elárul. Hiszen az elnökségi ülésen nyílván a listaállításnak is szóba
kellett kerülnie és a magyar folklórból következtetve, ilyenkor, a
"zechet" álló házigazda bizonyára kedvező elbírálásban reménykedhet.
Vagy ami még ennél is valószínűbb, választmányi elnökünk egyszerűen jó
befektetésként tekintett a zsúrra. Ezért gavallérként állta a tivornya
számláját. Gondolom a két nap alatt elverték a megyék egy havi
apanázsát. De mit számít ez, amikor a lista bejutó helyeinek
elosztása a tét. Csakhogy homokszem került a gépezetbe. Elnökünk, a
fejedelmi vacsora közben hozta a bejutó listás helyek után sóvárgó
elnökségi tagok tudomására, hogy bizony az országos lista első tíz
helyéből 4-et, 5-öt esetleg 6-ot át kell adnunk, mert különben nem
lesz kampány. Merthogy pénz nélkül még a PC sem hajlandó dolgozni. Az
üzlet az üzlet. Hogy éppen kinek, vagy kiknek kell eladni a helyeket,
arról nagy a hallgatás. Végül is mint fentebb olvashattuk, a pénznek
tényleg nincs szaga, legfeljebb annak, aki adja. De az Elnökség
tagjait ez egy cseppet sem érdekelte. Hiszen hőseink már rég nem elvi
alapon politizálnak, csak a zsákmány lebeg elhomályosult tekintetük
előtt. Mindenki számolni kezdett. Az eredmény több mint lehangoló.
Nyílván hely kell Dávidnak, Bokrosnak, Somogyinak, rezeg ugyan a léc,
de Herényit sem lehet kihagyni a buliból, hiszen túl sokat tud, meg
különben is. Ez már négy. Hány hely is maradt? Egy, esetleg kettő? Mi
lesz a gavallér, mindenkit hátulról ledöfő Makayval? Mi lesz az örök
kihagyott Viniczaival? Mi lesz a hűséges, az Adrián az Elnökkel
vitorlázó Karsaival? Mi lesz a vitriolos, de ha kell, mézbe mártott
nyelvű Csapodyval? És a teljesség igénye nélkül, mi lesz
Kerék-Bárczyval, Juhásszal, Joóval, Horváthtal, Pusztaival, Kajdival,
Szilassyval, Eötvössel, az EP-n beígért sokat gyűjtőkkel, a megyei
elnökökkel stb, stb? Nos, úgy hírlik, ez a kis közjáték azért
megbontotta az egységet, olyannyira, hogy másnap már meglehetősen
foghíjas volt a tanácskozás. Többen elmenekültek számba venni a
lehetőségeiket és a várható veszteségeiket. A dráma bekövetkezése
törvényszerű volt, hiszen ez az elnökség árulásokban,
becstelenségekben fogant, csak a remélt konc, a remélt haszon terelte
egybe őket. Egyszer úgy belenéznék Herény Károly fejébe, hogy mit
gondol a júniusi tisztújításról? Hogyan tud egy asztalhoz ülni
Makayval, Szilassyval? Miután e két "barátjának" köszönhetően, csak
nyilvánvaló választási csalás árán tudott bekerülni az Elnökségbe.
Nos, ezen közjátékról nem szóltak a híradások, ami rendjén való, de
nekünk, tudnunk kell róla, hogy milyen kiváló, gerinces vezetőink
vannak!
8./ Az MDF gátja(i) címet viselő elemzésben már érintettem a párt
szervezettségével kapcsolatos véleményemet, mely azóta csak romlott.
Eddig is világos volt, hogy a szűk pártvezetés számára komoly
próbatétel a tagság jelenléte, egyáltalán létezése, de ami az utóbbi
időben történt, történik, arra még az egykori kisgazda vezér is
csettintene a nyelvével, ha még lenne Kisgazda Párt. Történt, hogy a
Dávid-Makay tengely az ügymenet egyszerűsítése végett úgy döntött,
hogy mellőzve a jogszerűségnek és a tisztességes eljárásnak a
látszatát is, a jövőben magukhoz vonják a kizárások, szervezet
megszűntetések jogkörét. Az alapszabály ugyan rendelkezik bizonyos
garanciákról, eljárás jogról a szervezetek felszámolásának
vonatkozásában, de ez úgy tűnik, hogy a jogi végzettséggel bíró
pártelnököt és a jogban ugyan járatlan, de a mészárlásban, puccsok
szervezésében annál jártasabb választmányi elnököt ez cseppet sem
zavarja. Így fordulhat elő, hogy a "nagy páros", működő szervezeteket
szüntet meg anélkül, hogy az érintetteket egyáltalán értesítenék a
likvidálásukról. Dávid Ibolya hivatkozott a fentebb említett
könyvbemutatón Rákosi Mátyásra: kár volt. Mert ennyire gátlástalanul
még Rákosiék sem merték lábbal tiporni a szabályokat. Olykor ugyan
összekeverték az ítéletet a vádirattal, de legalább próbálkoztak.
Ennek a Dávid-Makay tandemnek legújabb állomása 5 azaz öt budapesti
szervezet feloszlatása. Így válik enyészetté a XII., a XV., a XVI., a
XXII., és a XXIII. kerületi MDF. Az elmúlt hetekben tucat számra
szüntettek meg szervezeteket, (Cegléd, Szombathely, Edelény, stb) Az
embernek azaz érzése, mint ha másolnák Ceausescu erdélyi
falurombolását, csak itt a falvak MDF szervezetek és a helyszín nem
Románia hanem Magyarország. Az indoklással sem bajlódnak sokat, a)
esetben az indok így hangzik: valamelyik haver kinézte magának a
települést, de, az esetleg már 20 éve ott dolgozó MDF-esek ódzkodnak
az ejtőernyősöktől, b) esetben az indoklás még egyszerűbb: csak.
Ennyi. Ezek után az ember már csak azon tűnődik, hogy e kiváló
képességű Elnökség és tanácsadóik miben reménykednek?
9./ Végül egy idézet Dávid Ibolyától, mely a Westindexen jelent meg a
napokban. "Számomra az MDF nem cél, hanem eszköz. Ha lenne egy másik
párt, amely jobban csinálja, azonnal átülnék"... Ezt nyilatkozza 2009
novemberében az MDF elnöke. Azt gondolom, hogy 10 éves elnöki működés
után ezt a kijelentést nem kell kommentálni, ez önmagáért beszél,
méghozzá ékes magyarsággal.
Moral Capital
