Az ámokfutás folytatódik
Avagy kinek az érdeke, ami történik?
Meglepő(?) és fordulatokban igen gazdag az MDF szervezetfejlesztése.
Az elmúlt napokban Dávid Ibolya a megújulás az MDF dinamizálásának
jegyében mutatott be néhány "új" arcot, mint a Fórum 2010-es
országgyűlési képviselő-jelöltjeit. A sor Kecskemét egykori,
kegyvesztetté vált fideszes polgármesterével kezdődött, akiről tudni
kell, hogy a nevéhez fűződik Kecskemét belvárosának tönkretétele. A
hírhedt "Malom" ügy kapcsán, polgármesterként betöltött dicstelen
szerepével, amikor városvezetőként szemet hunyt egy műemlék épület
törvénytelen elbontása fölött, és engedélyezte, egy oda nem illő,
behemót bevásárlóközpont felépítését. A kecskemétiek azóta is
legendákat mesélnek arról, hogyan sikerülhetett engedélyt kapnia a
pláza építőnek a beruházáshoz. A Fidesz, amely nem arról ismerszik
meg, hogy túlságosan finnyás lenne az ilyen ügyekben, mindenesetre
kivetette soraiból. Szécsi Gábornak, hiszen róla van szó, ez nem
szegte kedvét, mert azon mód átigazolt az MSZP-SZDSZ koalícióhoz, hogy
azok színeiben mérettesse meg magát a soron következő önkormányzati
választáson. De a kecskemétiek nem felejtettek, a csúfos bukás kódolva
volt, de képviselőként, az MSZP-SZDSZ listáról becsúszott a
közgyűlésbe. Szécsi szempontjából ez a ciklus sem múlt el
terméketlenül, hiszen jelöltünk feltűnt Gyurcsány Ferenc tanácsadói
között, s mikor egyértelművé vált, hogy új pártja - melynek időközben
oszlopos tagja lett -, az SZDSZ végleg elenyészik, rögtön felismerte
magában az őskonzervatív "vérvonalat" s mint fentebb olvashattuk, ma
már az MDF-et "erősíti".
- Aztán jött a szebb napokat látott Debreczeni József. Reá, mint a
'90-es évek első felének fiatal, tehetséges MDF-es politikusára is
emlékezhetnénk, akit Lezsák intézett el rútul - Csurka eltávolításának
támogatásáért - Elek Istvánnal együtt. Emlékezhetnénk... Csak sikerülne
elménkből kitörölni az azt követő 16 évet. Akkor. De csakis akkor.
Debreczeni az elmúlt 16 évben megfordult Orbán udvartartásában, az
első Orbánról szóló könyvében egyenesen a rendszerváltoztatás
legkiemelkedőbb ígéretének vizionálta akkori gazdáját, majd Gyurcsány
miniszterelnökké választását követően, láss csodát, már a "böszme
Őszödi" rajongói között találjuk. Természetesen róla is könyvet írt,
mondanunk sem kell, ebben már Gyurcsány a magyar Tony Blair, a modern,
európai gondolkodó, a nagy reformer, amelyből száz évenként jó, ha egy
születik. Ezen közben nem volt rest új gazdája megrendeléseit is
teljesíteni. Emlékezetes írását mindenki felidézheti, amit a Népszava
című napilapban tett közzé Szili Katalinról, amikor az megpróbált
ellenállni a gyurcsányi gőzhengernek. Olyat csak a legsilányabb
talpnyaló bértollnokok írnak, amit abban az tárcában Debreczeni
produkált. Vagy a szerelmük alanyáért bármire képes lánglelkű
középkori lovagok. De mint tudjuk az a fajta férfi ember már kihalt, a
XXI. században már csak az előzőek léteznek. Reméljük ez sem tart
örökké. S mint állandóan tapasztaljuk, a piacon sem adnak ingyen
semmit. Ezen - Gyurcsány iránti hevült lelkesedésének - időszakában,
az MDF nagyon szűk lehetőségeit sem kímélve, Dávid Ibolya jóvoltából,
az MTI pártdelegáltjainak fenntartott állásból vágott zsebre havi
többszázezret. Miközben Gyurcsányért rajongott. Felmerül a kérdés,
kinek tett gesztust Dávid, Gyurcsánynak vagy Debreczeninek? Erre is
csak az MDF képes. Vélhetően akkor lopta be magát véglet Dávid
szívébe, amikor megjelent újabb Orbán könyve, amely mondanunk sem
kell, már mint dél amerikai fasiszta diktátort ábrázolja a Fidesz
vezérét. Ki tudja, talán már készül a Dávid esetleg a Bokros
monográfia. Valamit valamiért. Meg kell dolgozni azért a hatodik
helyért a listán.
- A következő fiatal, dinamikus, a megújulást szimbolizáló jelölt,
Katona Tamás történész, az Antall-Boross kormányok államtitkára. Nehéz
megfejteni, hogy mivel tudták rávenni a jelöltségre. Ha másért nem,
hát hajlott kora okán érthetetlen a döntés. 78 éves. Kétségtelenül
bölcsességet feltételező kor, de vajon Tamás bácsi kiigazodna-e még az
Ő kora után felismerhetetlenségig megváltozott parlamentben?
1990-1994-es Parlamentnek még a tisztesség, a hit, a jeles
értelmiségiek voltak a jellemző ismérvei. Ma, a végletekig feszített
pragmatizmus. A gondolkodás nélküli "szavazó gépek." Akkor, talán még
volt jelentősége az adott szónak, ma ez már avult gondolkodásnak hat.
Akkor jelentőséggel bírt egy veretes felszólalás, történelmi
áttekintés, párhuzam, ma, ami nem fér bele híradók egy perces
villanásaiba, az nincs, az olyan mintha meg sem történt volna. Akkor
az emberek az egyetlen televízióból (MTV) informálódtak, ma az
internetről. Katona Tamás sok terhet vállalt magára az első kormány
idején, amiért az utókornak elismeréssel kell adóznia iránta, de
2009-ben 78 évesen már nem a megújulást szimbolizálja, hanem a
kétségbeesett, kilátástalan kapaszkodást. No nem az ő részéről, hanem
azok részéről (Dávid, Makay, Somogyi), akik felelősséggel tartoznak az
elmúlt és a jelen időszak ámokfutásáért.
- Végül, de nem utolsósorban, a legújabb "szerzeményről", az örök ifjú
Roszik Gáborról. Ki ne emlékezne '89-es akciójára, mellyel kiűzte a
parlamentből az ott érdemtelenül helyet foglaló Pest megye
rettenthetetlen párttitkárát, Cservenkánét. Ki ne emlékezne arra az
eufóriára, melyet akkor érzett a választók döntő többsége, amikor
elfoglata Cservenkáné helyét a Magyar Országgyűlésben. Majd ismételt,
és sikert ért el az MDF-nek az 1990-es választáson. Majd a jó
Rosziknak szűk lett a tér. Zavarni kezdte, hogy a demokrácia az egy
társasjáték. Valamikor az egyik van elől, de az is előfordul, hogy más
jut fontos szerephez. Aki mindig első akar lenni, abból előbb vagy
utóbb utolsó lesz. Ez történt Roszikkal is. Sértettségében előbb a
fideszt támogatta a gödöllői polgármester választáson az MDF
jelöltjével szemben, majd 2006-ban a második forduló előtt nyílt
levelet jelentetett meg, majd gödöllő összes háztartásába szórólapot
juttatott el, melyben Gémesi Györgyöt az MDF jelöltjét támadta és
indirekt módon az MSZP-s jelölt mellett korteskedett. Nyílván túlzás
lenne Rosziknak ekkora jelentőséget tulajdonítani, de tény, Gémesi az
első forduló megnyerése után csúnyán elvesztette a második fordulót az
MSZP-s jelölttel szemben. Ki tudja, ha Gémesi nyer, akkor az MDF 12
fővel kezdi a parlamenti ciklust, talán, de csak talán, még mindig
lenne parlamenti frakciója. De nézzük a másik oldalról. Az MDF alig
3000 szavazattal haladta meg az 5%-ot, a Parlamentbe jutási küszöböt,
ha Roszik akciója még sikeresebb, az MDF ki is eshetett volna onnét.
Ennek a kiváló Roszik tiszteletesnek a kedvéért oszlatta fel Makay a
gödöllői szervezetet a napokban. Bravo. Ez aztán a szervezetépítés ala
Dávid, Makay módra. Okulásként érdemes elolvasni Roszik szórólapját
és az arra reagáló - most már csak egykori - gödöllői MDF
szervezet válaszát. A csattanó a végére marad, a gödöllőiek
szétkergetésével egy időben jelentette be az MDF Sajtó, hogy Roszik
vezetésével máris új MDF szervezet alakult Gödöllőn. Hogy kikből?
Arról nem szólt a híradás.
Fentebb olvashattunk a "kiváló" jelöltekről. De mi van lentebb? Mi
van a helyi szervezetek tájékán? A 2005-2006-os időszakban, a kissé
nyers modorú Szőke László korában, ilyenkor, választások előtt
mondhatni vad, brutális helyi szervezet "gründolási" lázban égett az
MDF. A hatékonyságát, eredményességét sokan megkérdőjelezték - talán
nem is alaptalanul -, de a cél világos volt. Ahhoz, hogy a Párt
eredményes tudjon lenni, el tudjon indulni a választásokon, nagyon
nagy szükség van, az un. "talpasokra". Azon párttagokra, aktivistákra,
akik felvállalják az ajánlószelvény gyűjtés gyötrelmeit azért, hogy a
kiválasztottak elfoglalhassák "méltó" helyüket az Országgyűlésben.
Amely pozíció, nem mellesleg, mentelmi joggal is jár. S mint tudjuk,
ez mostanság igen nagy kincsnek számít. Ezzel szemben mit tapasztal a
választó? Nem múlik el nap, hogy a sajtó ne számolna be arról, hogy az
MDF vezetése (Dávid, Makay) aznap éppen melyik helyi szervezetet
szüntette meg. Tamási, ( A pártelnök szervezete! ) Cegléd,
Szombathely, Budapest XII., XV., XVI., XXII., XXIII., Edelény, Gödöllő
stb., stb. A nyilvántartások szerint a téboly elkezdődése óta 38-at!
Majd, amikor valamelyik önérzetesebb tag vagy szervezet visszakérdez,
hogy aztán ez hogyan is van, meg hogy mit is ír erről az alapszabály,
akkor megindul a vetítés, a hazudozás. Ilyenkor megjelenik Makay a
színen, és bejelenti, hogy ez tulajdonképpen félreértés, ez nem is
igazi feloszlatás, ez csak kiigazítás, áramvonalasítás, meg hogy
mindenki tag marad, aki akar stb., stb. Hogy mi van? - kérdezi Bolgár
György minden héten a 168 Óra című hetilapban. Az MDF-ben is fel kell
tenni a kérdést, hogy mi folyik itt? Mi ez az ámokfutás? Kinek jó ez?
Mi végre? Ki fog ajánlószelvényt gyűjteni? A kiválasztottak hogyan
lesznek képviselők?
A tisztán látás kedvéért érdemes felidézni néhány tanulságos epizódot
a Budapesti Választmány legutóbbi üléséről illetve az azt megelőző
eseményekről.
1./ Dávid, Makay, Szilasy(!) úgy dönt, hogy megszüntet 5, azaz öt
budapesti kerületi szervezetet. (Lásd fent.)
2./ Lévai Zoltán bp-i elnök azon mód levelet intéz a BV tagjaihoz,
melyben Alapszabály-ellenesnek, törvénytelennek, botrányosnak, az
egység megbontásának minősíti a "dream team" döntését és egyben
összehívja a Budapesti Választmány rendkívüli ülését.
3./ Az ülést megelőzően Lévai és alelnöke, Bárándi megjelenik az
Országos Elnökség ülésén és heves alkudozásba (divatos szóval,
mutyizásba) kezdenek Dáviddal.
4./ A BV ülésen megjelenik mindenki aki számít. (Dávid, Makay,
Herényi, Szilasy. Somogyi és Bokros csak azért nincs jelen, mert ők
nem MDF tagok.)
5./ Lévai és Bárándi, miután a saját irhájuk mentéséről délután már
megalkudtak Dáviddal, már nem olyan elszántak, nem olyan harcosak.
Sőt, Lévai még azt is a jelenlévők tudomására hozza, hogy
tulajdonképpen az Alapszabály sem olyan fontos, most a hangsúly az
egységen van. Veszteségek meg mindig voltak és lesznek. A lényeg, hogy
ő megússza. (Annál is inkább, mert Szilasy jeges leheletét már ott
érzi a tarkóján. És ez még az Álmoskönyv szerint sem jelent túl sok
jót...)
5./ Dávid is vérszemet kap, és arról kezd filozofálni, hogy az
Alapszabály most nem érdekes, a lényeg, hogy átmenjenek a betonfalon.
És a miheztartás végett idézi szellemi elődjét, miszerint:'Aki nincs
velünk (azaz vele), az ellenünk van. Azzal le kell számolni. (Ahogy
eddig is tette!) És egyébként is, nem az Elnökség számolja fel
tucatjával a szervezeteket, hanem a Választmány Elnöksége, ők kaptak
erre felhatalmazást.
6./ Ekkor Makay is érzi, hogy kezd benne lenni a lecsóban s a tőle
megszokott negédes, nyájas, körmönfont stílusában arról értekezik,
hogy ők, vagyis a OV Elnöksége tulajdonképpen csak technikai szerepet
töltenek be, mert mindenben Dr. Árpásy Endre OEB elnök útmutatásai
szerint járnak el. Vagyis az egész ámokfutás derék Árpásy dr-nak
köszönhető. Nem semmi.
Epilogus.
Tekintettel arra, hogy a BV ülésen jelen voltak a megszüntetett
szervezetek képviselői is, nos, ők nem értették, hogy mi is történik
valójában. Hiszen ők, Lévai levelének hangütése alapján, harcolni
jöttek, küzdeni az utolsó töltényég, az igazságukért. S ott azzal
szembesültek, hogy az Alapszabály a kukában, ők is a kukában, s a
jelenlévőket már egyáltalán nem érdekli az ő sorsuk. Vékásy (XV. ker.)
- kissé gyámolatlanul ugyan - megpróbált érdeklődni, hogy akkor most ő
tag-e vagy sem, de ezt a kérdést a magas, győzelemittas vezérkar már
nem hallotta, hiszen ők még tagok, s a mai mutyi is meg volt, tehát
ismét győztek. Győztek?
Moral Capital
